Napi 120 egység inzulin, maroknyi vérnyomáscsökkentő és más gyógyszerek, 163 kiló, lehetetlen kinézetű 8XL-es vagyonokba kerülő ruhadarabok, öt perc alatt alszol bárhol és bármikor, mert annyira fáradékony vagy, fájó ízületek, bedagadt kar és láb, kezedből kieső serpenyők, vízhajtós napokon alig bírsz ébren maradni ...

Ismerős ez a kép? Egy ilyen negyvenes éveiben járó fiatalember jelentkezett be egy kecskeméti belgyógyász doktornő rendelésére valamikor 2012. októberében. Egyedül, reménykedve, hogy megtalálta azt a szakembert, aki tud és akar neki segíteni.

Elszántan, hiszen már több orvos közölte a rossz hírt: ez az állapot huzamos ideig további egészségügyi problémák fellépése nélkül nem fenntartható. A nagy mennyiségű inzulin hatással van az érrendszerre, a vesére és más szervekre.

Az orvosi leletek áttekintése után egy beszélgetés következett, aminek során egy tartható fogyókúra képe épült fel előtted. Nem, nem napi 600 kalória, sőt! Azzal kezdődött a beszélgetés, hogy kezdjük a reggelit egy szelet kenyérrel, egy szelet sonkával, egy körözöttel töltött paprikával és fél liter joghurttal. Tessék?? Kérdeztem én. Semmi kioktatás, mint más orvosoknál, hogy nem kukoricával kell fogyókúrázni és egyéb hasonló gunyoros "jótanácsok"?? Normális hozzá állás? Segítség az étrend kialakításában? Felvázolt jövőkép? Hogy leépítjük az inzulint és vissza állunk a gyógyszerre? Hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek között is rendet rakunk? Hogy azonnal hozzá is kezdünk?

Igen! Ilyen egy szakember segítsége, aki alternatívát nyújt, jövőképet alakít ki Neked. Felvázolja azt az utat, amit be kell járnotok. Igen, járnotok. Együtt. Hiszen egy ilyen komplex feladat csapatmunkát kíván.

S hogy mit kaptam az elkövetkező napokban? Napi többszöri telefonhívást, amikor is az aktuális vérnyomás, vércukor adatokat kellett diktálnom, közérzetemre vonatkozó kérdésekre kellett válaszolnom, valamint utasítást kaptam a beadandó gyógyszerek mennyiségére vonatkozóan (napi három + egy inzulin adag + a már eddig is szedett gyógyszerek). S láss csodát, egy hét múlva elhangzott a bűvös mondat: este már ne adjon inzulint Magának!

Az újabb találkozás során pedig már az eltelt idő alatti fogyási eredményeknek örülhettünk közösen, folytatva azt az utat, amiről a későbbiek során a Doktornő azt vallotta, Ő maga sem bízott abban hogy képes vagyok megcsinálni, vagy hogy sikerül. De biztatott, s idejét nem kímélve támogatott szakértelmével, tanácsaival.

S ha valami ilyenkor azt mondja Neked, hogy ez a módszer is olyan mint a többi, s hogy ne fűzz nagy reményeket hozzá, az nem a módszerben nem bízik, hanem Benned. Mert azt sugallja, ezt (se) fogod végigcsinálni. Egyszóval jól gondold meg kire hallgatsz! Csapd agyon a kisördögöt! Bízz Önmagadban, vágj bele és mutasd meg Magadnak hogy végig csinálod!

Ahogyan én is végigcsináltam.

S legközelebb itt folytatom a saját történetem.